Vissza a cikkekhez

A mentálhigiénés tanácsadás helye a lelki egészségben

Mit jelent a mentálhigiéné, és milyen élethelyzetekben válhat fontossá a mentálhigiénés tanácsadás?

Mentalhigienes tanacsadas

A mentálhigiéné a lelki egészség védelmét és fejlesztését, valamint a pszichés és viselkedészavarok kialakulásának vagy további romlásának megelőzését jelenti. Egyszerre szemlélet és gyakorlat, amely egyéni és közösségi szinten is megjelenik, és amelyben a lelki egészségért való felelősség, az erre irányuló törekvés és a tudatos odafigyelés egyaránt helyet kap.

A diagnózisoknak van hozadéka, de ára is

A lelki nehézségek megértésének többféle módja lehet, és ezeknek különböző helye és szerepe van.

Az életünkben vannak időszakok, amikor valami egyszerűen „csak” nehéz. Egy kapcsolat megromolhat. Elveszíthetünk valakit. Költözhetünk. Új országban kezdhetünk életet. Megváltozhat a családunk vagy a munkánk. Elbizonytalanodhatunk abban, kik vagyunk, mit szeretnénk, vagy hogyan szeretnénk élni a kapcsolatainkban.

Ezek az élmények önmagukban nem betegségek, de attól még fontosak, és érdemes velük foglalkozni. A mentálhigiénés tanácsadás nem az emberi megélések szűk körére irányul. Ezen a területen mindazokkal a kérdésekkel lehet foglalkozni, amelyek fontosak számunkra: ahogyan önmagunkat látjuk, ahogyan kapcsolatainkban működünk, ahogyan a változásokhoz és veszteségekhez alkalmazkodunk, vagy ahogyan próbáljuk megérteni azt, ami éppen történik velünk.

A lelki problémák megértéséhez tartozik a pszichiátriai és orvosi megközelítés is. A diagnózisoknak és a gyógyszereknek fontos helyük van az ellátásban. A mentálhigiénés tanácsadás azonban nem a diagnózis felállítására vagy a gyógyszeres kezelésre irányul, hanem a lelki egészség támogatására és a mentális állapot romlásának megelőzésére.

Talán valamit az a jelenség is elmond a korunkról, hogy egyre gyakrabban szeretnénk nevet adni annak, amit átélünk. Amikor valami nehezen érthető történik velünk, megkönnyebbülést jelenthet, ha végre van rá egy megnevezés. Csökkentheti a bizonytalanságot, magyarázatot adhat arra, amit addig nem értettünk, és kapaszkodót jelenthet egy kiszámíthatatlan, elszigetelő és kérdésekkel teli időszakban. Azt az érzést adhatja, hogy végre van valami, amivel talán lehet kezdeni valamit.

A diagnózisoknak azonban ÁRA is van.

Egy címke ugyanis nemcsak megnevezhet valamit, hanem meg is határozhat bennünket mások és önmagunk szemében. Stigmát hordozhat, és idővel az önmagunkról kialakított történet részévé válhat. Ami eredetileg segített megérteni önmagunkat, később beszűkítheti azt, amit önmagunkról látunk.

Nem feltétlenül az a probléma, hogy a diagnózisok pontatlanok. Lehet, hogy sok mindenben igazak és pontosak. Inkább az gond, ha egy idő után már nem kérdezünk tovább. Ha a magyarázat lezárja a kíváncsiságot, és minden új tapasztalatot ugyanazon a kereten keresztül kezdünk értelmezni. Ezáltal kevésbé vesszük észre azt, ami azóta megváltozott bennünk, vagy azt, ami soha nem fért bele teljesen ebbe a megnevezésbe.

A diagnózisok ezért bár fontos támpontot jelenthetnek, de érdemes nyitottnak maradnunk arra is, ami túlmutat rajtuk.

Mi rejtőzik a ránk aggatott címkék mögött?

Lehet, hogy a szorongásunk mögött nem egyszerűen „a szorongás” van, hanem egy nehezen felismerhető vagy kifejezhető harag, vagy akár egy helyzet, amelyben régóta nem érezzük magunkat szabadnak.

Lehet, hogy egy „depresszív” időszak hátterében egy veszteség, egy el nem gyászolt hiány vagy egy nehezen megélt életesemény áll.

Mint ahogy az „ADHD” mögött sem egyszerűen „figyelemzavar” van, hanem egy eltérő idegrendszeri működés, amely miatt másképpen figyelünk, szervezünk, reagálunk és alkalmazkodunk a mindennapokban, és amelynek megértése más megvilágításba helyezheti azt is, ahogyan önmagunkat érzékeljük az élet különböző területein.

A visszatérő konfliktusaink sem feltétlenül azért vannak, mert pusztán „rosszul kommunikálunk”, hanem talán azért, mert valami fontosat próbálunk megvédeni magunkban vagy a kapcsolatunkban.

És az is lehet, hogy amit magunkról gondolunk, éppen változóban van.

Az önismeret sem azt jelenti, hogy megtaláljuk magunkban a „hibát”, amit aztán “megjavítunk”. Inkább arról szól, hogy nagyobb figyelmet fordítunk annak megismerésére, hogyan lettünk azok, akik vagyunk, mit tanultunk a kapcsolatainkból, mit viszünk tovább a családunkból, mit próbálunk elkerülni, mire vágyunk, és hogyan hat mindez arra, ahogyan másokhoz viszonyulunk.

Ilyenkor nem egy újabb diagnosztikus címkére van szükségünk. Lehet, hogy inkább arra, hogy lassítsunk, adjunk időt magunknak, befelé fordítsuk a figyelmünket, és más szemszögből is ránézzünk arra, amit átélünk.

A szakember nem tudhatja helyettünk

A segítő szakember tudást és tapasztalatot hoz magával, de nem tudhatja helyettünk, hogyan érzünk, mire van szükségünk, vagy milyen döntés illik a saját életünkhöz.

A szakember a rendelkezésére álló szakmai ismeretek és az általunk megosztott tapasztalatok alapján tud kérdezni, összefüggéseket keresni, és segíthet abban, hogy más oldalról is megnézzünk egy helyzetet. A gyakorlatban útmutatást adhat, különböző lehetőségeket kínálhat fel, és segíthet megvizsgálni, mi működhet számunkra. Vannak meglátásai, megérzései, együttérez, de közvetlenül nem láthat bele a másik ember belső világába, és nem is tudja olvasni a gondolatait.

A jó segítség nem kész válaszokat ad, hanem hazavezet önmagunkhoz. Fontos tudnunk, hogy amit végül felismerünk magunkban, az nem lehet teljes egészében más ember tudása rólunk.

Az is változhat, ahogyan magunkat látjuk

Amikor valami nagyon nehéz bennünk vagy körülöttünk, érthető, hogy szeretnénk minél hamarabb érteni, mi történik. A bizonytalanság megterhelő lehet, ezért könnyű abba kapaszkodni, amit elsőre igaznak gondolunk.

Pedig az ember nem változatlan. Ami egy időszakban pontosan leír bennünket, egy későbbi életszakaszban már nem biztos, hogy ugyanúgy igaz ránk. Új tapasztalatok érnek, kapcsolataink változnak, és mi magunk is új fényben láthatunk olyan dolgokat, amelyeket korábban másképp értelmeztünk.

Tehát a korábbi felismeréseinkhez sem kell örökre ragaszkodnunk.

Nem kell mindenre azonnal végleges választ találnunk. A bizonytalanság érzése kellemetlen lehet, de nem mindig kell azonnal megszüntetnünk.

Mikor válhat fontossá a mentálhigiénés tanácsadás?

A mentálhigiénés tanácsadás az enyhétől a súlyosabb lelki megterhelésig igénybe vehető.

A támogatás egyik fontos szerepe éppen ott kezdődik, ahol még nincs egyértelmű válasz arra, hogy mi a probléma, csak azt érezzük, hogy valami nem úgy működik, ahogyan szeretnénk. Ide tartozhat például egy kapcsolati elakadás, egy fontos élethelyzeti döntés vagy egy olyan változás, amelyhez nehéz megtalálni a saját kapaszkodóinkat. Nem minden élethelyzetnek van azonnal megfejthető oka vagy gyors megoldása — és néha már annak is jelentősége van, ha ennek teret tudunk adni.

A tanácsadás akkor is segítséget nyújt, amikor egy visszatérő vagy egyre erősebben jelentkező probléma már a mindennapi működésünket is befolyásolja. Ide sorolható például az állandó feszültség, a visszatérő párkapcsolati konfliktusok vagy egy élethelyzeti krízis. Ilyenkor fontos, hogy megértsük, mi húzódik a háttérben, milyen minták ismétlődnek, és hogyan tudunk változtatni azon, ami nem jól működik.

Egy már fennálló, tartósan terhelt élethelyzetben vagy állapotban pedig a funkcionálás és az alkalmazkodás támogatása kerülhet előtérbe. Ilyen helyzet lehet többek között egy közeli hozzátartozó halálának vagy egy betegségnek a hosszabb távú hatása, illetve egy traumatikus tapasztalat jelenben is érzékelhető következménye. Ilyenkor segítséget kaphatunk abban, hogy jobban megértsük, hogyan hatnak a korábbi testi, érzelmi, gondolati tapasztalatok a jelenünkre. Felismerhetjük azokat az automatikus reakcióinkat, amelyek egykor a túlélésünket vagy alkalmazkodásunkat szolgálták, de mára már csak merev korlátként nehezítik életünket. Helyettük új lehetőségeket találhatunk és alkalmazhatunk a jelenlegi helyzetünkre.

A weboldal a Demján Sándor Program keretében és támogatásával valósult meg.