A testünk emlékezik
A gyermekkori traumák és ártalmas élmények hosszú távon is hatással lehetnek az idegrendszer működésére és az érzelmi szabályozásra. A testi emlékezet, az implicit memória és a transzgenerációs trauma összefüggései.
Egy 2016-os írásom frissített változata
A mentális egészséggel kapcsolatos elméletek és gyakorlatok az elmúlt évtizedekben egyre inkább a kevésbé elismert, rejtett folyamatok feltárásának irányába mutató szemléletváltás időszakát élik. A folyamatok gyakran tudattalanok és közvetlenül nem hozzáférhetők az önvizsgálat számára. Ezzel egyidejűleg megfigyelhető a test és tudat egyesítését célzó törekvés a mentális egészséggel foglalkozó különböző gyakorlatokban, amelyek egyre inkább integrálják az agykutatás eredményeit, a tudatos jelenlét (mindfulness) szemléletét és a testorientált megközelítéseket.
A változást kiváltó erők egyik eredőjét a szociális konstruktivizmus keretei között vélik felfedezni, mely radikálisan azt állítja, hogy az elkülönült individuum pszichológiája tulajdonképpen nem létezik, hiszen az egyén nem választható el az őt körülvevő szociális közegtől, sem a szociális kontextus belső reprezentációitól. Kölcsönös függés, interszubjektivitás, egymásból egymásba átfolyás és határok felállítása jellemzik entitásunk fejlődését, és ezeknek testünk és tudatunk egyaránt manifeszt és látens hordozói.
Izgalmas kutatások helyezik előtérbe a test emlékezőképességét. A fejlődési traumák – a gyermeket körülvevő környezet káros ingerei, például a bántalmazás vagy az érzelmi depriváció, amelyek megzavarhatják a személyiségfejlődést – pszichofiziológiai tanulmányozása során egyre több bizonyíték utal arra, hogy a korai, akár preverbális időszakban szerzett tapasztalatok tartós nyomot hagyhatnak idegrendszerünk működésében, érzelmi szabályozásunkban és testi reakcióinkban. Ezek az élmények nem feltétlenül őrződnek meg tudatosan felidézhető emlékként, hanem implicit emlékezeti folyamatokban, testi érzetekben és automatikus reakciókban is megnyilvánulhatnak. A prenatális időszak tapasztalatai szintén hatással lehetnek a későbbi fejlődésre, bár ezek nem azonosak a tudatosan felidézhető emlékekkel.
A testi érzetek tudatosítása a lelki folyamatokkal való munka során előmozdíthatja annak felismerését, hogy milyen minták alapján szervezzük a tapasztalatot és dolgozzuk fel az információt. A testre irányuló figyelem, a belső testi állapotok érzékelése és értelmezése – vagyis az interocepció – fontos szerepet kaphat ebben.
Empirikus vizsgálatok rámutatnak arra is, hogy a traumatikus tapasztalatok hatásai generációkon keresztül továbbadódhatnak. Ebben szerepet játszhatnak a családi kapcsolatok, a szülői viselkedés, a korai gondozási mintázatok, valamint az epigenetikai folyamatok is, amelyek szervezetünk működésére is hatással lehetnek. Ezeknek a biológiai mechanizmusoknak a pontos szerepe a transzgenerációs öröklődésben továbbra is kutatás tárgya.
A tanult és gyakran tudattalanul működő mintázatok hozzájárulhatnak az ismétlődő kapcsolati és viselkedési sémák kialakulásához, életterünket leszűkítő, rögzült működésmódokba merevítve bennünket. Sokan állítják, hogy a test maga a tudattalan.
Mindezek figyelembevételével talán hasznos lehet gyakrabban kapcsolatba lépni testünkkel, testi érzeteinkkel, és gyengéden feltenni magunknak azt az egyszerű kérdést: hogy van a Test?
Kapcsolódó olvasmányok:
Rothschild, B. (2000). The Body Remembers: The Psychophysiology of Trauma and Trauma Treatment. W. W. Norton.
van der Kolk, B. A. (1994). The Body Keeps the Score: Memory and the Evolving Psychobiology of Posttraumatic Stress. Harvard Review of Psychiatry, 1(5), 253–265.
van der Kolk, B. A. (2014). The Body Keeps the Score: Brain, Mind, and Body in the Healing of Trauma. Viking.
Ogden, P., Minton, K., & Pain, C. (2006). Trauma and the Body: A Sensorimotor Approach to Psychotherapy. W. W. Norton.
Schore, A. N. (1994). Affect Regulation and the Origin of the Self: The Neurobiology of Emotional Development. Lawrence Erlbaum.
Siegel, D. J. (1999). The Developing Mind: Toward a Neurobiology of Interpersonal Experience. Guilford Press.
Payne, P., Levine, P. A., & Crane-Godreau, M. A. (2015). Somatic experiencing: Using interoception and proprioception as core elements of trauma therapy. Frontiers in Psychology, 6, 93.
Yehuda, R., & Lehrner, A. (2018). Intergenerational transmission of trauma effects: Putative role of epigenetic mechanisms. World Psychiatry, 17(3), 243–257.
Zhou, A., & Ryan, J. (2023). Biological Embedding of Early-Life Adversity and a Scoping Review of the Evidence for Intergenerational Epigenetic Transmission of Stress and Trauma in Humans. Genes, 14(8), 1639.
